Rontása tört ránk a dúló viharnak,
Ordas had áradata kelt ellenünk.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak,
S tudtuk egy életen át kell küzdenünk.
Refrén:
Álltunk a vészben, álltunk merészen,
Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél.
Munkások, álljunk a nagy harcra készen,
Melyből az emberi nem új napja kél.
Kínzó igában legörnyedt a hátunk,
Mégis reméltük ama nagy diadalt,
Szenvedve távol jövendőbe láttunk,
S harsogva zengtük a szent csatadalt.
(Refr.)
Vérünk nem omlott a harcban hiába,
Mártírjainknak neve nagy lett s dicső.
Emlékük az fonja legszebb dalába,
Melyért elestek: a boldog jövő.
(Refr.)
|
BACK